Az oviszörny……

2013 szeptember 19. | Szerző: Nász Ildikó |

Amikor a gyermekünk értelmi szintje eljut arra a pontra, hogy meg is érti a meséket, jönnek a kérdések is bőven…. Szerintem mindenki emlékszik a miért időszakra….aztán azt olvastam, hogy akár 400 kérdés is mehet , na akkor az ikrekkel számolva 800 kérdés?anyám….. és akkor az a mentő ötletem támadt, hogy menjünk a kérdések elé, hiszen az agyuk ebben a korban olyan, mint egy szivacs… csak szívja be a sok infót, havonta akár 5000!!!! szó is raktározódik. Hát ennek az lett az eredménye, hogy leporoltam a magyar szinonima szótáramat, és nyomtam naponta a szebbnél szebb és mára érthetetlen szavakat. Eredménye? Lányom a trambulinon ugrálva megállapította, hogy rücög a feje… két lábon járó lexikont nevelek :-)))

Eleinte klasszikus mesék voltak a kedvencek, és valljuk be, nagyon édes a 101 kiskutya, de naponta 2x meghallgatva elég fárasztó egy idő után, de nem volt reménytelen a helyzet, mivel a tudásszomj ott mocorgott a háttérben, így hamarosan Disney klasszikusai következtek… bár a Hófehérke is bájos, de nem nekem.

Azt minden mese készítő tudja, hogy jó marketing nélkül veszett fejsze nyele… de a dalok, rímek nagyon sokat dobnak a mesén. Néha rácsodálkozom ugyan a szövegre, mert talán illene egy felnőttnek, de úgy lehettek vele, hogy felnőttek írták gyerekeknek. Lányom is nagyon jókat tud mesélni, bár annak se eleje, se vége… hát ezért írják a felnőttek.

A kérdéses időszakra vissza térve, nagyon jól működött az elméletem, bár azt meg kell vallanom, hogy az elmúlt 10 évben nem beszéltem ennyit (olvasni nagyon szeretek… de beszélni…hát erre is megérett az idő) ha láttunk valamit kis monológot tartottam, körbe írtam, alaposan megmagyaráztam… kikerülve a miért kérdést, így csak olyan dolgokról beszéltem, amiről tudtam és úgy gondoltam, hogy ezen a szinten ennyi infó pont elég… porontyaim szépen fejlődtek, szívták a sok új infót, és pedig örültem, mert nem hallotam vagy 800 alkalommal azt, hogy DEMIÉRT? 🙂

Ami számomra mindig érdekes, az az, hogy az embert hogyan változtatják bizonyos helyzetek. Mivel nem csak mi tanítjuk a gyermekeinket, hanem ők is nagyon sok dolgot megtanítanak velünk, nálam legalábbis működik, mert úgy érzem ez így kölcsönös, így vagyunk egy csapat.

Azért lassan ideje lennem a címben elhangzott témához közelítenem…. a mesékből sokat tanultunk, az emberekről, jóságról, emberi butaságokról, szerintem jól ki van találva, jól tükrözi a valóságot, csak bosszantó, hogy mindig ott a boszorkány, vagy egy betegfejű ember… na de szokjuk a valóságot, hiszen az életre készítjük fel őket. A nyarat nagyon kellemesen töltöttük, és bár sokat meséltem az oviról, be kellett látnom, hogy nagyon hosszú volt a nyár, és egy csepp porcikájuk sem kívánja a közösségi szellem megtapasztalását…. na de mit volt mit tenni, menni kellett. Anya ott ült, sokat mesélt, játszott, barátkozott…. de az a legnagyobb baj, hogy én sem estem hanyatt az ovitól. Szép, meg jó, meg új meg minden, de valóban otthon az otthon… tudjuk, mi hol van, ott vannak a kedvenc játékok és olyanok, amiket óvónéni elvesz,mert szerinte veszélyes… na igen egy 80as facsavar lehet veszélyes, ha nem megfelelően használják, de nálunk széria tartozék.

Mivel elkezdtünk belépni a mesevilágba, ezért úgy gondoltam, hogy erről az oldalról fogom megközelíteni ezt a témát is…. hiszen ez egy új terep és rengeteg felfedezni való dolog és varázslat várhat rájuk. Annyira jó lenne, ha ez a szeretve nevelni itt is tudna működni… emlékeztek a Patch Adams filmre? Mert mert újat mutatni, és merte vállalni… nekem ez a szocreál dolog annyira nem fekszik,de mit tegyek, menniük kell, itt nincs mese. Milyen jó lenne, ha a nagy és híres építészek a gyerekekre is gondoltak volna… el tudnék képzelni egy hasonló ovit, de kíváncsi leennék egy Miro vagy Hundertwasser által megálmodott épületre is…. mert ha felnőtteknek lehet egy kis szürreális képzeletvilág, az ovisoknak miért nem?

Amikor otthon vagyunk én mesélek, az oviról, a nevelőkről, akik egyébként tündérek, csak nappal nem lehetnek tündérek, hanem elvarázsolják magukat, és éjjel ott alszanak az oviban, elpakolnak, rendet tesznek, kitakarítanak és védik az ovit az oviszörnytől.Aki egy nagyon nagy barna szőrös szörny és szeretné elvinni a játékokat az oviból, de az ovónéni tündérek megvédik a játékokat stb stb… van képzelő erejük, van fantáziájuk és egy ilyen mesével más szemszögből mutathatom meg azt a világot, ami a következő 3 évben a napjaik nagy részének ad majd otthont…nincs mese? hát alkossunk nekik…adjunk kedvet, útravalót, hiszen, ha jól érzi magát jobb lesz a lelkiállapota is. sok sikert várom a beszámolókat