Szexgeneráció…..

2014 január 10. | Szerző: Nász Ildikó |

Nemrég ezzel a címmel láttam egy műsort…vagyis belenéztem,mert annyira nem fogott meg, viszont elgondolkodtatott…..

Amikor fiatalabb voltam nagyon sokszor hallottam a már pár nyarat megélt néniktől, hogy hát ezek a mai fiatalok…nem szeretném ismételni őket, az én hátam mögött még nincs olyan nagyon sok megélt nyár,de az elmúlt évek tapasztalata nyomott pár ősz hajszálat.  A műsor elég szabadon állt ebbe a témába, semmi tabu, semmi gátlás…én pironkodtam néha….na de valóban itt tartunk?

Aztán ahogy pakolgattam kezembe akadt egy nagyon jó könyv….kb 5-6 évvel ezelőtt majdnem ki is olvastam, gondoltam felelevenítem a rég elfeledett dolgokat, hiszen a jó pap is holtig…. letettem a könyvet a kis asztalkámra, várt a kedvező pillanatra, majd egyik nap felütöttem, ugyanis volt benne egy könyvjelző….. bemásolom, amit azon az oldalon találtam:

A szex egymáshoz vonzza a férfiakat és a nőket, míg a szerelem elkötelezettséggé változtatja ezt…

Lehet, hogy egyet értesz velem abban, miszerint enm vagyunk annyira szex-központúak,mint amennyire állítjuk magunkról. Mindazonáltal azt mondhatod, hogy kinek van szüksége elkötelezettségre akkor, ha a szex, vagy még inkább a szexuális vágy önmagában elegendő ahhoz, hogy más emberek felé irányítson bennünket. Nem elég ez önmagában?

Ha a hormonjaink amúgy is mások felé vonzanak bennünket, miért lenne szükségünk érzelmekre és SZERELEMRE?

 

Két válasz is létezik ezekre a kérdésekre, egy egszerűbb és egy mélyebbre szántó.Az egyszerű válasz így szól: nem élhetünk állandóan szexuális életet,ezért ez önmagában nem lenne hatékony módszer arra, hogy két embert együtt tartson. Az emberek nem képesek arra, hogy be legyenek indulva napi 24 órán keresztül, a hét minden napján. Valamikor el is kell tartanunk magunkat és a családunkat.Arra is képtelenek vagyunk, hogy az állandó szexuális vágy és várakozás állapotában éljünk. A világ borzalmas hellyé válna, ha a férfiak és a nők csupán potenciális szexuális partnerként tudnának egymáshoz viszonyulni.Viszont mindig szerelmesek lehetünk a társunkba, még akkor is, ha nagy földrajzi távolság választ el bennünket egymástól.

A  SZERELEM SOKKAL SZELLEMIBB, MINT A SZEX 🙂

 

 

Shmuley Boteach:Kóser szex

 

Ajánlom bárkinek a könyvet, szerintem nagyon jó…igaz a valláson keresztül, de szerintem nagyon jól leírja a férfi és nő kapcsolatát…na de mindegy

Aztán ezzel a témával összekapcsolva folytathatnám a konklúziót, amire én jutottam a műsor után… Talán a mai fiatalok élvezhetik mindenféle kötöttség nélkül az életet, akkor és olyan neművel létesít szexuális kapcsolatot, akivel éppen kedve tartja. Amennyiben elkezd dolgozni, el tudja látni magát, eljár szórakozni, majd kapcsolatot létesíteni…hát igen, ez nagyon szép és egy ideig élvezhető.Viszont az évek gyorsan eltelnek…. fiatalabbak sem leszünk….a huszas évek a tanulásról szólnak, majd jön a harmincas korosztály, aki elkezdi élvezni az életet, de a férfiakkal ellentétben a nőkbe ültettek egy nagyon érdekes kis szerkezetet: biológiai óra a neve….persze mellett érzelmek és más apró,de roppant fontos dolgok is helyet kaptak…. tehát a nő élvezi az élete nyújtotta élvezeteket, de ahogy telik az idő, a kis szerkezet villog, jelez néha. Mert akárhonnan is nézzük a fajfenntartásról sem szabad megfeledkeznünk ebben a sztoriban. Az ösztönöktől indult minden. Amennyiben találkozunk egy több szempontból alkalmas hímneművel, a belső szerkezetek jeleznek…..A többi persze rajtunk múlik. Vagyis inkább azon, hogy életünk melyik szakaszában vagyunk éppen….mert kell a buli, haverok , szórakozás,és kinek mi fér bele az értékrendjébe, mit plántáltak bele a szülők, és mi adódott hozzá a haverok által, de a vágy, hogy találjunk egy társat, akivel le lehet élni az életet, az ott van….

Csak egyre többet hallom, hogy senki nem akar házasodni, nősülni, férjhez menni… Konkrétan én sem akartam, mert azt gondoltam, hogy ez egy darab papír, és a kapcsolat nem egy papír hatására fog működni, fejlődni….hogy én mekkorát tévedtem…. Anyukám azt mondta, majd meglátom, hogy érkezik egy pasi az életembe, és majd akar , akkor elgondolkodom ezen az elméletemen…Én jót mosolyogtam szegény anyukám naivságán… Pár év múlva pedig ő mosolygott, mikor jött a nagy Ő-nek ígérkező hímnemű. És lett ásó,kapa,nagykaland csigalevessel meg a többivel, papíron is ledokumentálva…..

Aztán kiderült, hogy nem elég nagy Ő. az Ő, újabb dokumentumokkal ledokumentáltuk a szétválást is….na ja….inkább így, mint rossz házasságban. … Amikor egy kapcsolat véget ér, abban mindig van egy fél, aki megszenvedi, ebben a kapcsolatban én lettem eme díj nyertese, de idővel minden seb begyógyul, vagy heged….és az összes sebre büszke vagyok, mert felér egy önismereti tréninggel. Én adtam magamnak időt, majd miután gyógyultnak nyilvánultam jött a következő kérdés, hogy akkor most hogyan is kellene ismerkedni? Merre is kellene elindulni?

Mert arra már 30 után rájön az ember gyereke pár okosságra, ilyenekre gondolok itt, hogy:

Aztán betöltöttük a harmincat is, férjhez mentünk, gyerekeink lettek. Fáradékonyabbak vagyunk, hamarabb elkeseredünk, biztos jövőre vágyunk.

35 évesen:

• nem sminkelünk ok nélkül,
• a ruhaboltban kikacsintunk a kényelmes cuccokra,
• nem pletykálunk, mert tudjuk, hogy bennünket is utolér,
• egyre többet beszélgetünk az eü. intézményekben szerzett élményeinkről,
• azzal poénkodunk, hogy a következő szülinapunkra gyógyszeradagolóval lepjük meg egymást,
• nem értjük a kamaszokat, viszont megértjük a szüleinket,
• finom és egészséges ételeket főzünk,
• óva intjük gyermekeinket attól a kamaszkortól, amit mi éltünk,
• kiállunk magunkért, másokért,
• külföldre mennénk, de elhalasztjuk akkorra, mikor a gyerekek már nagyobbak lesznek,
• a szórakozóhelyek valahogy már egyre nehezebben felelnek meg az igényeinknek,
• örömmel érünk haza a nap végén, és önként, dalolva vesszük át a kényelmes otthoni ruhánkat

Húszas éveinkben vagány ruhákat hordtunk, a hajunk csodás, a bőrünk sima, az idomaink feszesek voltak. Sokat aludtunk, rengeteget nevettünk és a mának éltünk.

Ennek ellenére nem sírjuk vissza azokat az időket. Vagy legalábbis nem mindig. Sok előnye van annak, hogy eltelt rajtunk 15 év:

• értékeljük az időt, amit a szüleinkkel tölthetünk,
• képesek vagyunk kifizetni amit rendeltünk,
• érzékenyek vagyunk mások problémáira, segíteni is tudunk.
• magunknak megvenni a ruhatárunkat,
• nyíltan beszélünk a pszichológusnál
• szépirodalmat olvasunk divatlap helyett,
• belátjuk a hibáinkat,
• nem félünk a csendben,
• sapkát húzunk, ha fázunk,
• nem pirulunk el, ha valaki bókol nekünk,
• nem kell kölcsönkérni a papa kocsiját,
• rájöttünk, hogy véges az életünk,
• nem titkolózunk a szüleink elől,
• az ész többet számít, mint a kinézet
• megelégszünk az elég jóval
• céljaink vannak, amiért képesek vagyunk küzdeni.

 

Na ha ezek megvannak, akkor felnőttél a feladathoz, hogy teremts magadnak egy komfortos életet,amihez szükség van egy társra is… tehát a csajok javaslatára jött a regi a társkeresőbe,de miután itt van körülöttem két elég kiskorú, a netes társkeresőre alig tudtam időt szakítani, de úgy gondoltam, hogy ha nem készítek egy ajtót 🙂 akkor kopogtatni sem tudnak majd rajta….hát ezen pedig már nem múlhat a boldogság. Ami még a mai napig várat magára, de alapjában az a lényeg, hogy a magány nem rossz dolog…csendes társ,de ha figyelünk tanít. Viszont nagyon sok embertől hallottam nagy szerelmeket, amelyek ilyen hátszéllel születtek….elmesélnék egyet….mert olyan igazi lávsztori…..talán nyálas, és nagyon szirup,de majdnem minden szava igaz .-)

Egy városban születtek, egy iskolába jártak, mivel közel laktak egymáshoz,de a korukból adódóan nem kerültek egy társaságba…..eltelt nagyon sok év, különböző életutakkal,egyik erre ment, másikat meg arra sodorta a nagybetűs ÉLET. Éltek, szerettek, felnőttek, házasodtak, majd elváltak, ismerkedtek, csalódtak…. annyi közös volt csupán bennük, hogy tudták mire lenne szükségük….ezt keresték is, de a másik fél csak nem akart belépni az életükbe….Majd egyik nap a lány megtalálta egy régi iskola társát, és az ismerősi között meglátta a srácot, bejelölte ismerősnek, és pont…..majd egyik nap látta, hogy gép előtt van a srác, hát mindenféle hátsó szándék nélkül ráírt.És ott abban a pillanatban, amit még maguk sem tudtak, találkozott egy nő és egy férfi, akiknek a sorsa ott teljesült be…mivel az ártatlan beszélgetés egy sor kérdést, majd választ adott, és körvonalazódni kezdett a másik fél, és rá kellett ébredniük, hogy ennek a beszélgetésnek folytatódnia kell…. Hát így kezdődött,de senkit nem untatnék a szirupos részekkel, a sok-sok beszélgetés, jó alkalom volt arra, hogy megismerjék egymást, őszintén elmondták életük talán legféltettebb titkai, majd a vágyat, hogy jó lenne egy ilyen társ,mert sok volt a hasonlóság……

Hogy mi lett a történet vége? Nekem ezért tetszik konkrétan, mert ugyan kicsit retro,de szerintem így kellene….mármint, hogy a szex ne vigye el a történetet, mert talán akkor más jönne ki belőle….. Az történt, hogy amikor összeakadtak más kontinensen éltek. Élték az életüket, tervezték ott, adott környezetben az életüket, majd jött egy hurrikán és felforgatott mindent, tehát újratervezésre volt szükség…… Azt tudták, hogy vhol találkozniuk kell,a többi kérdésre csak ekkor kaphatnak választ….. lett találkozás, meg sok minden más is, szerelem is, és a vágy,hogy közösen együtt éljenek tovább….. Megbeszélték, hazautazott ki-ki a saját országába, elrendezték a dolgaikat,és élnek boldogan, szerelemben, boldogságban.

Ám ahhoz, hogy ne csak ilyen helyeken olvassunk ilyen történetekről, meg kell mozdulni, ki kell lépni a komfort zónánkból, merni kell tenni érte, hiszen a szakadékon sem juthatunk át két kis lépéssel…..Nekem ez a történet azt bizonyítja, hogy igenis van vhol a világban egy másik ember, aki a másik felem lehet,de ahhoz, hogy megtaláljam, meg kell érnem erre a feladatra, és ha érkeznie kell, érkezni is fog, bárhol is legyünk éppen….csak pozitívan….én hiszek benne…