Mióta anyuka módban működök, nagyon sok régi szerelmem háttérbe szorult…ami nyilván nem gond, hiszen kaptam helyette sokkal jobbakat, amit most nem szeretnék részletezni. Két okból is, akinek van gyereke sejti, akinek nincs, hát inkább nem venném el a kedvét .-) De lényeg a lényeg, mindenképpen nagy kaland…. Ikrekkel? Nem, nem dupla….áááááá Dupla munka, de az élmény sokszor tripla 🙂
Nos nagyon szerettem olvasni, szerettem filmeket nézni, szerettem elég sok mindent….aztán következett egy áldott állapot, ami alatt nem is tudom mi történt, talán egy transz állapot, mert olyan gyorsan eltelt…. persze olvastam, de kismama újságot, és hasonló témájú könyveket is. Majd megérkeztek a manók, elmaradt az olvasás, film ? nézése…. örültem, ha néha tudtam merre vagyok arccal…. és érdekes, mert ennek ellenére szerintem egyik anya sem érzi azokat a hiányokat, mert minden annyira természetesen simul a helyére, mintha nem is lett volna szülés előtt….csak a ma….Vagy valóban megszépíti az idő ezeket a dolgokat?
Aztán teltek a napok, hetek, hónapok, beállt egy napirend, elfoglaltam helyem a konyhában, mosókonyhában, egyszóval átléptem Hófehérke üzemmódba, és élveztem a sütik elkészítését, pépek kutyulását stb… Azért a régi szerelmek néha-néha dübörögtek, jeleztek, mert hanyagolva érezték magukat, és bizony féltékenyek is voltak… Ezért, hogy nagyobb csorba ne essék, néha igenis szakítottam időt magamra. Hogy hogyan? Na ez egy nagyon jó kérdés, hiszen az anyaság non-stop műszak, ami pihenő adódik, arra is találni valami elfoglaltságot. Viszont azt is be kell látnunk, hogy csak akkor tudjuk a maximumot nyújtani, ha rekreálódunk mi is. Amikor az emberek dolgoznak, adott időszakra rendelkeznek szabadon eltölthető napokkal, ezt hívjuk szabadságnak… hát amikor pici a baba, ez csak szóban él, mert a gyakorlat viszi….. Ilyenkor érdemes anyanapot beiktatni,amikor csak magunkkal foglalkozunk, csak azzal,ami örömet okoz…. Nem kell rögtön magasröptű dologgal kezdeni, elég szépen apránként ízlelni ezt a fogalmat, hogy ANYANAP…. Nálam az alvás pótlásával kezdődött, mert bizony ezt az elmúlt 3 évben sikerült úgy leamortizálnom, hogy néha nem tudtam merre az arra…és megtapasztaltam, hogy a fáradtság a legnagyobb ellensége mindennek… Nem elég, hogy ingerültté tesz, még a szépségünknek is árt…Ok, mondhatnánk, hogy itt pihegnek életünk értelmei, és a világon a legjobb kiegészítőim, hiszen mindenki őket nézi, nem engem-szerencsére-na de akkor is ott van mélyen eltemetve egy NŐ, aki életet adott és elmondhatatlanul büszke a gyermekeire, de még büszkébb, ha őt is megdicsérik…. Miután kialudtam magam, úgy gondoltam, lépjünk tovább, és poroljunk le régi kedvencet….. előkerültek könyvek, filmek…. és számomra az is érdekes, hogy mennyire más tartalommal bír egy könyv egyes életszakaszunkban… Vannak, amik megfognak, gondolkodásra késztetnek, átformálnak, vagy csak egyszerűen hatnak ránk. Nyilván az sem mellékes, hogy miket élünk meg, mikor ezek az élmények belépnek az életünkbe… Voltak filmek, amiket láttam szingliként, majd megnéztem szerelmesen, és láttam anyaként…. érdekes,mert más rész ragad meg, hat rám, vagy emelem ki….
És akkor térjünk rá konkrétan egy filmre…. “Egyszerűen bonyolult”… nagyon jó szereposztással, nagyon jó keret történettel…elmondjam? naná, azért írom ezt a bejegyzést is….. alapszitu egy elvált házaspár három majdnem felnőtt gyerekkel. Apu új barátnője klasszisokkal fiatalabb, üde, hamvas, harmincas…. Anyu gyerekek nyűgeivel, házzal, munkával spékelve kicsit fáradtabb… Anyu szeretné bővíteni a házat,de az építésszel megindul valami érzelmi vonal, randikkal, beszélgetésekkel, érzelmek kibontakozásával…. Majd adódik egy családi esemény, ahova apu nem viszi a barinőt, a bárban iszogatnak, nosztalgiáznak majd szobára mennek 🙂 összehoztak 3 gyereket, így tudják mi a szitu, de maguk is meglepődnek az új élményeken…. Apuban feléled valami érzés, vissza akarja kapni anyut…. és itt jön egy csavar, egy jó kis párbeszéd, ami nekem ezt a bejegyzést indította… Olyasmi, hogy apu szemszögéből, milyen jó is volt az életük, aztán jöttek a gyerekek, a gondok, a sok munka, hiszen fel kell őket nevelni, az ezzel járó programok stb…..ezért elváltak, DE milyen jó, hogy már ezen túl vannak, és akkor most lehet mindenféle nyűgtől mentesen lehetne élvezni újra együtt az életet. (egoista hím soviniszta mondhatnám, de nem mondom…max gondolom )mert nem így működik….
Na igen,de -talán én látom ezt drasztikusan-hiszen apu lekoccol,majd rájön, hogy szép a hamvas és üde,de a család sokkal több érzést tud adni….
A másik kedvencem, hogy a gyenge férfiaknak szeretője van, az erősnek családja….
Ragozhatnám tovább, de nagy okosságokat nem tudok elmondani, meg kell élni ezeket a szituációkat, majd mindenki legjobb belátása szerint kell, hogy cselekedjék. Számomra nem járható egy ilyen javaslat, hiszen pont akkor hagyta magára a feleségét, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Amikor kellett volna támasznak, erősíteni, szépnek látni, még akkor is, ha zsírosabb volt a haja, vagy ott voltak a karikák a kialvatlanságtól, hiszen ezek a férfinek is köszönhetőek, mivel a közös gyerekeket gondozta…A nőből anya született, ami a férfinek nem tetszett, ezért lecserélte a hamvas és üdére…..Kedves uraim, tessék szeretni azt a nőt, akit társul választanak egy hosszú, szép, izgalmas útra, kócosan, karikás szemekkel, mert ezek a szemek nagy utat tudnak bejárni, sok mindent elbírnak, de a legjobban a szeretet tudja életben tartani. Felvehetünk bármit, lehet smink, fodrász, új cipő…. a nő akkor szép, ha boldog..és akkor boldog, ha szeretik
