Élj a fényben 1.

2014 március 19. | Szerző: Nász Ildikó

 

Nem tartom magam különösebben kiemelkedő egyéniségnek,de a mentőangyal vér ott folyik az ereimben. Nagyon sok emberrel kerülök kapcsolatba, és mert néha olyan dolgokat is elmondanak, amit másnak nem… hát ez azért van, mert ilyen a kisugárzásom. Aki megérzi, megnyílik. Nem az a lényeg, hogy mindig mindenre tudjuk a választ, vagy mindig tudjuk, hogy merre tartunk. De az fontos, hogy tudjuk, hogy egy életünk van, és azt nagyon jól kell felépíteni.

Ami miatt ezt a bejegyzést elkezdtem, az azért van, mert a mai világ annyi terhet pakol az emberekre, hogy beleszakadnak. Az iskolában tanultak nem adnak ezekre választ. Nem célom senki életét megváltoztatni,de ha követed a bejegyzéseimet, rá fogsz döbbenni, hogy van egy olyan élet, ami élhető, boldog és szeretettel teli is lehet. Mert változtatni sosem késő. Amikor ki kell lépni a komfort zónánkból, az mindig valamilyen folyamat eredménye. Egyedül talán nem tennéd meg, de ha magadba nézel, megkapod a segítőidet.

Én nagyon sok mindenben hiszek, imádok olvasni, nagyon széles spektrumon mozog az érdeklődési köröm. Tanulmányoztam az öt világvallást, és voltak számomra hasznos gondolatok, de igazából egyik mellett sem tudtam elkötelezni magam. A modern kor gyermekének tartom magam, elfogadok sok mindent, amire még talán magyarázat sincs. De nem is mindig szükséges a dolgokat megmagyarázni, hiszen az egyik kedvenc mesénkben, egy kis manó lány azt mondja, hogy “hiszem,ha látom…látom, ha hiszem” nekem ez elég….. a hit a lényege nagyon sok alapvető dolognak.

Először is hinnem kell magamban. Hinnem abban, hogy sokkal többre vagyok képes, és ha ez megvan, akkor bármit el is tudok érni, fel tudom építeni. Ezeket nem lehet egyik napról a másikra megtanulni. Nem kell meditáció vagy jóga vagy mantrák mormolása…. DE gondold végig, hogy hol tartasz most. Mi az ,amit elértél,és mi az,amit még szeretnél átélni, elérni. Álmodozz néha…mert az álom nem haszontalan, sőt nagyon is szükséges. Hiszen az álmaink arra valók, hogy megvalósíthassuk azokat.

Azt mondják, hogy ami az életünkbe való, az ott is lesz, megérkezik, akkor,amikor megérsz rá…. no igen,de magától még nem fog besétálni az életünkbe. Meg kell teremtenünk ehhez a feltételeket.

Amikor belépünk az ÉLET iskolájába lesz pár terület, melyről eddig sokat nem tudtunk, az iskolában nem ilyen tantárgyak szerepeltek, és a szüleinktől láthattuk, hogy hogyan élnek, haladnak, boldogulnak, de a mi személyiségünk lehet más. Lehetnek más vágyaink, más terveink.Ha jó szülőket kaptunk tanítónak, akkor segíteni fognak abban, hogy a vágyainkat megvalósíthassuk.

Ebben a részben szeretném azt a pár területet kiemelni, amit az ÉLET iskolájában meg kell tanulnunk.

1. Iskola- tanulás-munka

Amikor arról olvastam nemrég egy cikket, hogy már az óvodás gyerekek körében is lehet szociometriai felmérést készíteni, elgondolkodtam…hiszen ezek a gyerekek még teljesen másképp ítélik meg egymást. Nem a belső értékek alapján ítélnek, hanem a külső,szemmel látható tulajdonságok alapján nyilvánítanak véleményt. Viszont nagyon hasznos lehet egy ilyen felmérés az iskolai évek alatt. A cikkben a tanárnő hetente megcsinálta ezt a tesztet, és arra jutott, hogy már itt kiszűrhetőek a perifériára szorult gyerekek, akik később rossz társaságba keveredhetnek. Ami nagyon hasznos információ, de ezeknek a gyerekeknek a családi háttere sem túl vidám.

Viszont van egy másik megoldás, ha elkezdik a gyermeket dicsérni…és nem kell, hogy valóban rendelkezzen is azzal a képességgel.Elég, ha elkezdik belé sulykolni, és egy idő után el is hiszi, hogy képes rá.  Én a gyerekeimnél már elég korán elkezdtem alkalmazni ezt a megoldást, sokat dicsértem őket, apró teljesítményekért is,mert hittem abban, hogy ezáltal egészséges önbizalma lesz. A szeretetemről biztosítom őket, mert gyerek, érez,tanul, tapasztal.Persze kellenek a szabályok a társas lét megköveteli,de ha pozitív visszajelzéseket kap, abból tud majd építkezni.

Tegyük hozzá, hogy ma a gyerekek elég rossz helyzetben vannak, hiszen a szülőknek dolgozniuk kell. De nálunk nagyon jól működik az, hogy miután hazaérünk fél óra csak velük. Hiszen a házimunka megvár, és az évek múlva nem fogja felhányni, hogy nem végeztem el időben.De a gyerek igen.Ezért van előtérben a gyerkőc.Megbeszéljük, hogy van egy közös játékidő, majd elkészül a vacsora, addig ők is játszhatnak magukban.Már a gyermekkorban pozitívan kell gyermekeink lelkét fejleszteni,mert ez fog kihatni kamasz- és felnőttkorukra.Aminek a gyümölcse majd akkor fog beérni.

Aztán ugorjunk egy nagyot, az iskolától a munkahelyig.ez egy egészen más világ.Ami viszont fontos, hogy eljön az önmegvalósítás ideje.Amíg a tanulás arra szolgál, hogy álmodozzunk az önmegvalósításról, munkába állás után már nem kell álmodozni…De … És itt jön a bökkenő,mert belekerülünk egy olyan taposó malomba, hogy az álmok tolódnak és kezdetét veszi a nagy küzdelem. Gondold végig az eddigi életed. Tudom, hogy nem lehet az alapján élni,ahogyan elképzeltük,mert akkor a számláink nem lennének befizetve, a bank pedig vinné a mindent. Holott pár egyszerű változtatással boldogabbá tehetjük az életünket.Mivel magunkon kell változtatnunk. Nehéz megtalálni a megfelelő munkát,de a dolog lényege abban rejlik, hogy csakis pozitívan állhatunk hozzá mindenhez. El kell hinned, hogy minden okkal történik az életünkben.Ami odavaló, maradni fog, aminek pedig mennie kell, idővel kihullik majd. Élvezd a helyzetet,találd meg a jó oldalát, gondolj rá úgy, hogy célja van, tanít téged ez a helyzet. Nem kellenek nagy dolgok ahhoz, hogy kellemes közérzettel kezdd a napot. Meg kell látni a napot, a madarak csicsergését, ha süt a nap azért, ha esik azért, mert elő lehet venni az esernyőt, ha nyílnak a virágok, vagy csak rámosolyogsz valakire és viszonozza.

Próbáld ki ezt a játékot.Amikor sétálsz az utcán mosolyogj az emberekre. Nyugi, nem fognak hülyének nézni..vagy,ha igen-kit érdekel….. mivel a mosoly ragadós. Ha adod,kapod. Ha te rámosolyogsz bárkire ő viszonozni fogja….Azt pedig csak mellékesen, hogy sosem tudhatod,ki fog beleszeretni a mosolyodba 🙂

2. Magánélet-szerelem-párkapcsolatok

Ez egy nagyon rizikós terület. Nagyon nagy a média hatása. Eldobható világban élünk, pedig nem is lenne olyan nehéz ápolni a kapcsolatainkat.Hiszen,amikor két ember találkozik, kialakul a kölcsönös szimpátia. A szexuális forradalomnak köszönhetően a legtöbben úgy gondolják, hogy minek a tartós kapcsolat, házasság, hiszen szexet kaphat anélkül is.No igen.Én egy másik oldalról közelíteném ezt meg. Amikor két ember megtetszik egymásnak és megismerkednek, ez az érzés fokozódik, kialakul a szerelem. És tegyük hozzá, hogy ez pár hét vagy pár alkalom.Ha mindezt úgy kezelik, hogy a szexet nem vonják bele (ami manapság már szinte kötelező az első randin….hogy megtudjuk passzolunk-e ….ez badarság) hogy miért? Olvasd tovább. Tehát az ismerkedési fázisban az a jó, hogy jönnek azok az érzések, az az izgalmi állapot,amit a randizás tud csak kiváltani. Hiszen találkoztunk, jót beszélgettünk, kellemes volt, szeretnénk folytatni. Volt egy ismerősöm. Egy bárban akadtak össze, jót beszélgettek, záróráig, majd felmentek a sráchoz és összebújtak. Reggel a srác úgy köszönt el, hogy nagyon jól érezte magát, majd keresi a lányt…. Eltelt kb. egy hét, az utcán összefutottak, és a lány nem értette, hogy akkor az az éjszaka mégsem jelentett semmit a srácnak? Hát igen, jelentett:kielégülést.

Rendben az ember úgy teremtetett, hogy szüksége van a testi kielégülésre is. De most jönne a lényeg. Amikor egy szinte ismeretlennel bújunk ágyba, az csak szex…. egy testi vágy kielégítése. A média szórja az erotikusabbnál erotikusabb műsorokat, tehát nincs meg az intimitás. Nem vagyok prűd, csak elgondolkoztam ezen. Hiszen nincs meg az ösztönzés arra, hogy miért házasodjanak az emberek. Hiszen régen sem elsősorban a szex miatt köttettek a házasságok, de nem is volt ilyen magas a válások száma.

Kanyarodjunk még régebbre vissza. Nagyanyáink idejében miért tudott működni? Volt a vallás, ami elég konkrétan fogalmazott. Ezzel nem szállnék harcba, de jó volt az alap. Udvaroltak, tetszettek egymásnak, de semmi testi kapcsolatot nem létesítettek. Mondhatnánk, hogy zsákbamacska volt, hogy jó lesz-e a szex köztük. Viszont nagyanyáink idejében bölcsek voltak. Elcsodálkoztál? Pedig nagyon egyszerű.Mert az ő bölcsességük a szeretetben rejlett…. Összeházasodtak és a nászéjszakán bepótoltak mindent. Talán nem voltak szexuális partnerek előttük, de a bölcsességük abban rejlett, hogy időt adtak egymásnak, szerették egymást, megvolt az érzelmi töltet, és szépen összecsiszolódtak. Na erre varrjál gombot? Semmi bonyolult nincs ebben. Működött, mert működhetővé tették.

Nekem az nagyon tetszik.Viszont ezt a mai világban sokan prűd gondolkodásnak tartják. Rendben én vállalom,de nézzük meg, hogy a szabad szerelem hívei mennyire magányosak. Hiszen szexpartnert sem olyan könnyű találni. Mert,ha van egy jó kapcsolata az embernek, akkor hetente több alkalommal is áldozhat a szerelem oltárán. Viszont, ha egyedülálló az illető, akkor ez az arány vészesen lecsökken.Elsősorban dolgozik, mivel el kell tartania magát. Nem éghet állandó szexuális lázban. Persze az internet nagyon sok lehetőséget kínál, hétköznap is találkozhatunk valakivel, és meginvitálhatjuk.  Amikor még a húszas éveinket tapossuk, nem is nagyon vágyunk elkötelezni magunkat. De a nők alapban úgy lettek kódolva, hogy jobban vágyjanak kapcsolatra, érzelmekre, gyengédségre. Ezért én nagyon sajnálom a mai fiatalokat,mert nem képesek tartós kapcsolatot kialakítani.Hogy miért? Mert ellentétes táborban vannak, teljesen mások az igényeik. Volt egy fiatal pár.Kedveltem őket nagyon. Elég fiatalon kerültek össze, és olyan igazi diákszerelem lett.Az iskola után a fiú szerette volna feleségül venni a lányt,de mégis azt javasolta, hogy próbáljanak meg ismerkedni másokkal, hogy tapasztalatot gyűjtsenek. A lány nagyon összetört, hiszen nagyon szerette a fiút,de elfogadta a javaslatot. A fiú ismerkedett más lányokkal, szexuális kapcsolatot is létesített, és rájött, hogy míg a szexet kereste, tapasztalatot szeretett volna gyűjteni, addig a lányhoz érzelmileg jobban kötődött, és az alkalmi kapcsolatok nem adták meg azt az érzést. Hogy mi lett a vége? A lány visszafogadta, összeházasodtak és boldogan éltek.

Összegezve az eddigieket, élhetünk bármilyen világban, magunknak kell eldöntenünk, hogy milyen minőséget választunk. Számomra sokkal szimpatikusabb úgy együtt lenni valakivel, hogy érzelem is van benne. Mert akkor már nem csak egy testi vágyat elégít ki az ember, hanem szerelemmel, szerelmeskedhet a párjával. Ezt az érzést egy egy éjszakás kaland sosem fog megadni. A működő és sikeres kapcsolatért tenni kell, de mindkét félnek, meg kell beszélni a problémákat, ki kell állni a másikért és a szürke hétköznapokba is lehet szivárványt festeni.Könnyebb feladni és másik társat keresni,de a problémák akkor is ott lesznek…akkor nem érdemes adni egy esélyt és kijavítani? Mert működhetővé lehet tenni,csak ehhez is pozitív gondolkodás szükséges.

3. Társas és emberi kapcsolatok

Emberek vesznek körül minket szűkebb és tágabb környezetünkben egyaránt. Elég korán megtanulunk szocializálódni és az egészben az a fantasztikus, hogy már ott elkezdődik a gyerekek besorolása. Hiszen vannak nyugodtabb,csendesebb gyerekek, és vannak aktívak,hangosak, vezér egyéniségek. Van,akit észre sem veszel, míg mások hallatják a hangjukat nap, mint nap. Hat ránk a család, környezet, felnőttek által látott minták. Később , felnőttként mi döntjük el, hogy kikkel kerülünk baráti kapcsolatba. A barátok megválasztásánál is igaz a Suba a subával, guba a gubával mondás…ezt mama mondta mindig…bár nagyon sokáig nem értettem,de tetszett…

4. Család-rokon-közeli barátok

A nő 5 arca

2014 március 11. | Szerző: Nász Ildikó

 

Nőből vagyok, tehát mindent mozdulatom a nőiségem motiválja. Minden gyermekkorban kezdődik, amiket szüleinktől látunk… ahogyan anyukám logisztikázta a családot. Mert apa kenyérkereső, így vele csak este találkozunk…de anya ott van mindig, mindenhol. Tudja, mi hol van, hova kell nyúlni… tudja, hogy a puszi gyógyít, tudja, hogy mit eszünk, bevásárol, mos, főz, takarít stb… Mostanában sokat beszélgetek nőkkel, lányokkal, asszonyokkal….nőnemű egyedekkel…és ebben nincs semmi degradáló…. Mert összefoglalnám, hogy egy nőben mennyi személyiség is lakozik a szó legnemesebb értelmében.

1. A nő

Az egész a szerepjátékokkal kezdődik, a lányok már kicsi korban csupa olyat játszanak, ami a felnőtt lét miniatűr változata. Ott van anya mellett a konyhában, mikor főzi a családnak az ebédet… vagy vacsorát… aztán segít neki kiteríteni a ruhákat, hajtogatni a ruhákat, elmennek bevásárolni , majd a szobájában ezt folytatja a játék babáival… készít nekik nyamikát, felöltözteti őket, babakocsiban tologatja… már akkor elkezdődik a felkészítés az életre. Megtanuljuk, hogy mi a szerepünk. Megtanuljuk, hogy mit vár el tőlünk a társadalom.

Mindez egy hosszú és játékos feladat, de a végén sok hasznos dolgot tanulunk. Amikor pedig felnövünk és önálló életet kezdünk, jöhet a nő. A nő,aki csak akkor tud megszületni, ha megkapta gyermekként az alapokat. Hiszen látja az anyukáját, ahogyan felöltözik, mert munkába indul, dob egy leheletnyi sminket,nem azért, mert nem szép…sőt, gyermekként a legcsodálatosabb az anyukánk, ahogyan a természet alkotta…de anyának szüksége van a sminkre, mert szeretne szebb lenni, és egy kicsit palástolni a fáradtságát…de mi ezt akkor még nem tudjuk… csak csodáljuk. Elkészíti a frizuráját, majd a miénket is, fésül, befon, összeköt. Elmondja, hogy mit illik felvenni különböző alkalmakra. Ezen tudás elegendő ahhoz, hogy nő szülessen a lányból.

A nő reggel felébred, elkészül, elindul dolgozni. Szépen, ízlésesen öltözik, hibátlan a megjelenése. Tudja, hogy tennie kell érte, hiszen nem csak önmaga miatt, hanem a férfiak miatt is. Hogy vonzónak tartsák, megnézzék, csodálják. Mert a nő akkor nő, ha dicsérik. Nem várja el, hogy ajnározzák, de a dicséret , a bók az kell….

Bontogatja a szárnyait, hiszen több területen is meg kell állnia a helyét. Munka, barátok, kapcsolat stb… Folyamatosan változik, alakul, tanul, okul. Alakítja a környezete és alakul az idő múlásával.

2. A barát

Hogy létezik-e barátság férfi és nő között… erre az eddigi legjobb válaszom…Létezik. Előtte vagy utána… Vannak emberek,akik vonzódnak egymáshoz, hiszen vannak közös pontok, érdeklődési körök. Lehet az iskolából, munkahelyről, baráti társaságból. A női barátságokat most nem boncolgatnám… az egy külön fejezet, és most nem ez a téma… Amikor két ember találkozik és adott a kölcsönös szimpátia, elindul valami. A kipattanó szikra képes eldönteni, hogy melyik irányba csap át a dolog. Nekem erről az a véleményem, hogy ha adott a kölcsönös szimpátia, egy idő után kikötnek az ágyban, főleg, ha nincs kapcsolatuk…vagy akár évekig lehetnek barátok, szerveznek közös programokat az aktuális párokkal, majd miután mindketten szinglik, na akkor irány az ágy és egy közös huncutkodás más irányba fordíthatja a barátságot. Volt már példa erre is, arra is…Akárhogyan is nézzük, jó, ha van az életünkben egy ellenkező nemű barát, hiszen első kézből ismerhetjük meg, hogy mit és hogyan gondolkodnak, egyfajta útmutató a másik nemhez. Az előtte egy nagyon jó állapot, hiszen lehet nagyon sok közös program, jó beszélgetések stb… az utána állapotból pedig még szerelem is születhet.

 

3. Szerető

Régen is voltak olyan nők,akik arra voltak hivatottak, hogy kényeztessék a férfiakat. A legjobb példa erre a gésák életét bemutató film. Amellett, hogy betekintést enged egy nagyon zárt világba, megismerteti ennek a világnak az árnyoldalát is. Hiszen nem csak a szexualitást tanulják meg, hanem nagyon sok apró mozzanatot, mellyel csábítani lehet, vágyat kelteni lehet. Egy nő magában még semmi, hiszen kell bele valami plusz,amitől érdekessé válik, amire a férfi felkapja a fejét, majd oldhatatlan vágyat érez arra, hogy megszerezze a nőt. Hát ez a plusz csak akkor lesz meg, ha megtanuljuk, hogy a nőből néha ledér szeretőbe is át kell váltani… nem kell átesni a ló túloldalára, mert az nagyon tud fájni, de meg kell keresni az arany középutat. Hiszen minden kapcsolat alapja egy jó szexuális élet. Elvárhatom a férfitól, hogy tegye a dolgát,de ha csak fekszünk, mint egy fadarab, attól max a kedve megy majd el…. mi pedig maradunk kielégületlenek és morcosak. Minden kapcsolat tanít,fejleszt, ebben a szerepben meg kell ismernünk a testünket, a vágyainkat, ami nekünk jó és kedvünkre való. Kell egy jó tanár, aki segít ebben a fejlődésben. Nagyon jó “szakirodalom” áll rendelkezésünkre,melyből mindenki annyit emel ki,amennyi a saját értékrendjébe belefér. Ha valaki jó szerető, és nem arra kell gondolni, hogy srtigulákban mérjük a fejlődést, hanem a tananyagból felvértezve tudjuk használni a képességünket, azért az utunkba kerülő férfiak nagyon hálásak lesznek.

4. Feleség

Amikor megtaláljuk azt az embert,akivel el tudjuk képzelni az életünket, ott kap helyet a gyerekként tanult szerepjáték. Hiszen míg egy kapcsolatban nőkét vagyunk jelen, a nőies oldalunk dominál,addig feleségként már más követelményeknek teszünk eleget. Lehetne a feleség helyett menyasszony, élettárs bármi más szó, hiszen ha már összetesszük,amink van, és közösen építjük a közös jövőt, az még nem feltételez papíron is dokumentált kapcsolatot. De reménykedem abban, hogy vannak még házasság szent kötelékébe lépők- majd elválók,de ez megint más fejezet…

A feleség számomra azért tartalmasabb,mivel az esküvő után beindul egyfajta fészekrakó ösztön. Épül a karrier, megalapozzuk a jövőt, és készülünk arra, hogy a kapcsolatot megkoronázzuk a gyermekáldással. Talán nem véletlenül használom ezeket a szavakat, mert a gyermek áldás. A kapcsolat férfi és nő között akkor lesz teljes, ha gyermekük születik.

5. Anya

Anya,aki otthont teremt,aki a biztos háttér.Aki az előzőekben felsorolt összes tulajdonság birtokában van, és nem fél használni. Mert az anya nő, barát, szerető és feleség.  Dolgozik, karriert épít, háztartást vezet, otthont teremt, gyermeket nevel és nem utolsó sorban van egy szerető férje, aki mindebben társa, támasza, barátja, szeretője,férje. Hiszen a férfiak is végigjárják ezeket a lépcsőket, és ketten,együtt alakítanak egy olyan kapcsolatot,ahol mindkét félnek megvan a feladata, hogy tudjon működni. Mert ehhez is két ember szükséges.

A mai társadalom hatalmas terheket pakol nők és férfiak vállára egyaránt. Nem árt néha megállni és végig gondolni, hogy ki mennyit bír el, hiszen súlyos terheket nem jó cipelni. Elsősorban magunknak kell megfelelnünk. Senki nem várja el, hogy szuper nők legyünk, tökéletesek mindig minden körülmény között. Az sem gond, ha a barátokra jut kevesebb idő, mert a barát ott van, ahol abbahagyjuk a beszélgetést, legközelebb majd onnan folytatjuk. Nem az a cél, hogy a legjobb szeretőkké váljunk, hiszen majd jön az a férfi,akinek a mi képességeink lesznek a legjobbak. Feleségként az új szerepben is adjunk időt magunknak, hogy belerázódjunk ,hiszen rengeteg új feladat kapcsolódik ehhez a szerephez. Majd miután anyává válunk, merjünk segítséget kérni és elfogadni a felajánlott segítséget, és hagyjuk, hogy gyermekünk mutassa meg, hogy hogyan legyünk számára jó anyukák.