Második lecke: Fordulópontok

2014 július 17. | Szerző: Nász Ildikó |

 

Életünk során nagyon sok emberrel találkozunk.Mégis a sok ember közül alig pár lesz, aki megváltoztatja, változásra kényszerít minket.Igen… ez a változás néha jó vagy rossz irányba is történhet,de hatnak ránk. Maradnék a pozitív változásoknál. Bár kissé szomorú történettel kell kezdenem…. Egyik nap hallottam, hogy egyik ismerősöm hosszas betegség után meghalt. Engem eléggé megrázott a dolog, mivel kb. két évvel korábban halt meg a testvére, akinek a lányát magukhoz vették… Nos sok az értelmetlen dolog ebben az életben,de az, hogy egy kislány, akit annyira várt az anyukája. Volt egy rosszul sikerült házassága, két fiú után kapott egy kislányt, akit egyedül kellett nevelnie…. Adatott pár év boldogság, majd el kellett távoznia…pedig még lett volna feladata bőven. Egy kislány, akinek az anyukája jelentett mindent ezen a világon,majd ezt a személyt kellett elveszítenie. Kapott egy másik családot, megtapasztalhatta milyen egy férfi a háznál, szerette a férfit, hiszen neki sosem volt apukája, majd megszerette a nőt, akit most szintén elveszített… Több ez, mint szomorú.Egy ilyen teherrel indulni az életben.Ennyire fiatalon ennyi szenvedés miért jut egy ilyen fiatal léleknek? Csak remélni tudom, hogy majd az élet kárpótolja és ez a törékeny lélek jó úton tud majd haladni, szerető emberek között. Volt alkalmam pár nap múlva részvétet kívánni a férjnek…. aki megörten, nyugtatókkal képes lenni, ami érthető, hiszen tudták, hogy be fog következni,de erre sosem lehet felkészülni. Ott voltak mellette, foghatta a kezét, még az utolsó pillanatig….szépen, nyugodtan mehetett el…. De hogy mekkora űrt hagyott maga után, azt még nem érzi,de már tudja, hogy az a sok év, amit együtt tölthettek…Voltak veszekedések, viták, sok-sok jó és szép dolog,de az, hogy már nincs ott a másik…Amikor rá kell jönnünk, hogy mennyit is jelentett az a másik,amikor csak a puszta jelenlétével nyugalmat árasztott, minden a helyén volt….Nem csak a hiánya, hanem a magával vitt “tudás” is hiányzik…. Mert valóban nem becsüljük azt, amink van…És nem a nagy ház, nagy autó, nagy dolgok…tárgyakra kell gondolni,hanem ami belül van…. Ott a család, olyan, amilyen,de a vérünk… És mondod-e eleget, hogy szeretlek? Mondod-e , hogy köszönöm, hogy vagy nekem? Érezteted-e hogy mennyire fontos számodra? Ugye, hogy ugye? Majd jön egy nap….elveszíted, és rájössz, hogy többet kellett volna szeretni, élni, mondani, mellette lenni…. olvastam egy nagyon jó kis összefoglalót, jöjjön az,majd folytatom….

 

Gabriel Garciá Márquez búcsulevele

Amikor megtudta, hogy súlyos rákbetegséggel kell szembenéznie, az alábbi gyönyörű levelet írta.

Búcsúlevél.

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!
Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
Annyi mindent tanultam tőletek, emberek… Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni anélkül, hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz.
Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek.
Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, “szeretlek”, és nem tenném hozzá ostobán, hogy “hiszen tudod”.
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, “sajnálom”, “bocsáss meg”, “kérlek”, “köszönöm” és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.
Küldd el ezt annak, akinek akarod.
Ha nem teszed meg ma, a holnap ugyanolyan lesz, mint a tegnap. És ha nem teszed meg, az sem érdekes.
Ez az a pillanat.

 

Szóval a lényeg az, hogy akkor ült le és írta ezt, amikor megtudta, hogy baj van….nagy baj…… Így vagyunk ezzel mi is, gyarló emberek…Mindaddig míg nem történik valami nagyon nagy baj, megyünk, rohanunk, feszülünk…. Ok, nem a semmiért, hiszen vannak számlák, kiadások, gyerekek, család stb…. DE amikor vége lesz…. nem ezekre gondolunk…Példa ez a levél… Nem élhetjük úgy a mindennapokat,mintha az az utolsó lenne,de azért kell változtatnunk, mert bármikor véget érhet.Hagyunk hiányt magunk után,de rajtunk múlik, hogy mekkorát. Ha megnézem a gazdag (és valóban fullgazdag) embereket én azt látom, hogy nagyon üres az életük, sivár, pedig nagy gazdagság veszi őket körbe.Hiszen nincsenek IGAZ barátok mellettük, unalmas, kötelező eseményeken kell részt venniük, van ugyan nagyon nagy és nagyon drága autója,de a ház és munkahely között ingázik…. Irigylésre méltó? Mindenki szeretné kipróbálni ezt az életet….Emlékszel az Elvált Nők Klubja filmre? Hogyan is kezdődött? Adott egy nő….gazdag…fullgazdag… milliós bundában, milliós ékszerekkel, elsírt sminkben, kőrészegen….öngyilkos lesz….Miért is? Mert nem azt az életet kapta,amit elképzelt magának. a férje állandóan dolgozik, fiatal szeretőket tart. Kap egy bankkártyát, de a lelke üres marad…. Van külcsín,de nincs tartalom….

Változtatni sosem késő.Minden nappal csak veszítesz…sokat.  Azért kell megtalálni azt a pontot, azt a vonalat,amin tovább szeretnél haladni. Ehhez is időre van szükség,de minden egyes lépéseddel abba az új irányba tudsz haladni. És ez nagyon jó. Vannak napok, amikor szürke vagy fekete,de szépen lassan, sok türelemmel képes leszel változtatni.

Szeretném, ha boldog lennél……. Szép kis mondat…. Képes vagy rá? Most boldog vagy? Mennyire? Igen, tudom…az a lottó ötös hiányzik…. de hidd el, apró dolgok is hozzá tudnak járulni a boldogságodhoz. Engedd el a nagy dolgok hajszolását, mert csak beledöglesz és kiégsz…és még csak boldog sem leszel tőle,miután megszerzed….Ereszkedj lejjebb…engedd lejjebb a szemed, és megannyi csodában lesz részed. Olyan csodákban,mely boldogsággal tölt fel.

Az élet mindenféle földet hány ránk. A gödörből való kijutásra egyetlen megoldás az, ha megrázzuk magunkat, és egy lépést teszünk fölfelé. Minden egyes problémánk olyan, mint egy lépcsőfok a szabadság felé. Csak tőlünk függ, hogy arra használjuk-e!

Mabel Katz

Soha nem vagy egyedül. Mindig fogják a kezed. Mindössze annyi a dolgod, hogy kinyújtsd.

Amennyiben megtetted, hogy megírtad a listádat,akkor már tettél egy lépést a változás felé…. Jó úton haladsz. Majd, ha folytatod azzal, hogy próbálod kiiktatni a negatív dolgokat az életedből, akkor ez már egy újabb lépés… A következő lépésnek az kellene, hogy csinálsz egy listát.Azokról a célokról, tervekről, lehetőségekről, amelyeket még szeretnél átélni,megélni, tapasztalni…. Csak kezdd el írni….Aztán rendezd nehézségi fok szerint. A lehető legkönnyebben elérhetővel kezdd, hiszen, egy kisebb akadály legyőzése sikerélményt ad, és erőt a folytatáshoz. Ezt a listát ki is tűzheted…nálam a hűtő ilyen..vannak rajta mindenfélék. Naponta többször kanyarodok arra, így akaratlanul is ránézek…mintegy emlékeztető, hogy tudd mi a cél…. Ami még nagyon fontos, hogy el kell dobnod a pesszimizmusod. Én örök optimista vagyok… Tehát nem azt mondom, hogy a francba esik az eső…Miért? Kell az eső a földnek, és kell az eső a lelkemnek is, hiszen az eső utáni illat az valami nagyon különleges tud lenni.Meg kell látni mindennek a jó oldalát…Addig kell keresni, míg nem vagy képes erre.Ez a pozitív hozzáállás.Ettől tudsz változni, ettől leszek jobb, és ez fog boldogsággal eltölteni. Amikor eldobod a pesszimizmusod, és úgy tekintesz magadra, mint aki félisten…. aki előtt nincs legyőzhetetlen akadály, mindenre képes.Tudod az a jó az álmokban, hogy ott minden lehetséges.Lehetsz Superman vagy Zeusz vagy akárki , lényeg, hogy nincs lehetetlen. Erre kell gondolni, meg tudod csinálni, képes vagy rá. Akkor sikerülni fog, mert olyan segítségek jönnek, amik könnyedén elgördítik az utadból az akadályokat.

   Próbáld ki, adj egy esélyt a dolognak, majd élvezd ki a pillanatot. Jó elmélkedést, hamarosan folytatom. Ha van kérdésed írj nyugodtan,ha tudok segítek……