Szexgeneráció…..

2014 január 10. | Szerző: Nász Ildikó

Nemrég ezzel a címmel láttam egy műsort…vagyis belenéztem,mert annyira nem fogott meg, viszont elgondolkodtatott…..

Amikor fiatalabb voltam nagyon sokszor hallottam a már pár nyarat megélt néniktől, hogy hát ezek a mai fiatalok…nem szeretném ismételni őket, az én hátam mögött még nincs olyan nagyon sok megélt nyár,de az elmúlt évek tapasztalata nyomott pár ősz hajszálat.  A műsor elég szabadon állt ebbe a témába, semmi tabu, semmi gátlás…én pironkodtam néha….na de valóban itt tartunk?

Aztán ahogy pakolgattam kezembe akadt egy nagyon jó könyv….kb 5-6 évvel ezelőtt majdnem ki is olvastam, gondoltam felelevenítem a rég elfeledett dolgokat, hiszen a jó pap is holtig…. letettem a könyvet a kis asztalkámra, várt a kedvező pillanatra, majd egyik nap felütöttem, ugyanis volt benne egy könyvjelző….. bemásolom, amit azon az oldalon találtam:

A szex egymáshoz vonzza a férfiakat és a nőket, míg a szerelem elkötelezettséggé változtatja ezt…

Lehet, hogy egyet értesz velem abban, miszerint enm vagyunk annyira szex-központúak,mint amennyire állítjuk magunkról. Mindazonáltal azt mondhatod, hogy kinek van szüksége elkötelezettségre akkor, ha a szex, vagy még inkább a szexuális vágy önmagában elegendő ahhoz, hogy más emberek felé irányítson bennünket. Nem elég ez önmagában?

Ha a hormonjaink amúgy is mások felé vonzanak bennünket, miért lenne szükségünk érzelmekre és SZERELEMRE?

 

Két válasz is létezik ezekre a kérdésekre, egy egszerűbb és egy mélyebbre szántó.Az egyszerű válasz így szól: nem élhetünk állandóan szexuális életet,ezért ez önmagában nem lenne hatékony módszer arra, hogy két embert együtt tartson. Az emberek nem képesek arra, hogy be legyenek indulva napi 24 órán keresztül, a hét minden napján. Valamikor el is kell tartanunk magunkat és a családunkat.Arra is képtelenek vagyunk, hogy az állandó szexuális vágy és várakozás állapotában éljünk. A világ borzalmas hellyé válna, ha a férfiak és a nők csupán potenciális szexuális partnerként tudnának egymáshoz viszonyulni.Viszont mindig szerelmesek lehetünk a társunkba, még akkor is, ha nagy földrajzi távolság választ el bennünket egymástól.

A  SZERELEM SOKKAL SZELLEMIBB, MINT A SZEX 🙂

 

 

Shmuley Boteach:Kóser szex

 

Ajánlom bárkinek a könyvet, szerintem nagyon jó…igaz a valláson keresztül, de szerintem nagyon jól leírja a férfi és nő kapcsolatát…na de mindegy

Aztán ezzel a témával összekapcsolva folytathatnám a konklúziót, amire én jutottam a műsor után… Talán a mai fiatalok élvezhetik mindenféle kötöttség nélkül az életet, akkor és olyan neművel létesít szexuális kapcsolatot, akivel éppen kedve tartja. Amennyiben elkezd dolgozni, el tudja látni magát, eljár szórakozni, majd kapcsolatot létesíteni…hát igen, ez nagyon szép és egy ideig élvezhető.Viszont az évek gyorsan eltelnek…. fiatalabbak sem leszünk….a huszas évek a tanulásról szólnak, majd jön a harmincas korosztály, aki elkezdi élvezni az életet, de a férfiakkal ellentétben a nőkbe ültettek egy nagyon érdekes kis szerkezetet: biológiai óra a neve….persze mellett érzelmek és más apró,de roppant fontos dolgok is helyet kaptak…. tehát a nő élvezi az élete nyújtotta élvezeteket, de ahogy telik az idő, a kis szerkezet villog, jelez néha. Mert akárhonnan is nézzük a fajfenntartásról sem szabad megfeledkeznünk ebben a sztoriban. Az ösztönöktől indult minden. Amennyiben találkozunk egy több szempontból alkalmas hímneművel, a belső szerkezetek jeleznek…..A többi persze rajtunk múlik. Vagyis inkább azon, hogy életünk melyik szakaszában vagyunk éppen….mert kell a buli, haverok , szórakozás,és kinek mi fér bele az értékrendjébe, mit plántáltak bele a szülők, és mi adódott hozzá a haverok által, de a vágy, hogy találjunk egy társat, akivel le lehet élni az életet, az ott van….

Csak egyre többet hallom, hogy senki nem akar házasodni, nősülni, férjhez menni… Konkrétan én sem akartam, mert azt gondoltam, hogy ez egy darab papír, és a kapcsolat nem egy papír hatására fog működni, fejlődni….hogy én mekkorát tévedtem…. Anyukám azt mondta, majd meglátom, hogy érkezik egy pasi az életembe, és majd akar , akkor elgondolkodom ezen az elméletemen…Én jót mosolyogtam szegény anyukám naivságán… Pár év múlva pedig ő mosolygott, mikor jött a nagy Ő-nek ígérkező hímnemű. És lett ásó,kapa,nagykaland csigalevessel meg a többivel, papíron is ledokumentálva…..

Aztán kiderült, hogy nem elég nagy Ő. az Ő, újabb dokumentumokkal ledokumentáltuk a szétválást is….na ja….inkább így, mint rossz házasságban. … Amikor egy kapcsolat véget ér, abban mindig van egy fél, aki megszenvedi, ebben a kapcsolatban én lettem eme díj nyertese, de idővel minden seb begyógyul, vagy heged….és az összes sebre büszke vagyok, mert felér egy önismereti tréninggel. Én adtam magamnak időt, majd miután gyógyultnak nyilvánultam jött a következő kérdés, hogy akkor most hogyan is kellene ismerkedni? Merre is kellene elindulni?

Mert arra már 30 után rájön az ember gyereke pár okosságra, ilyenekre gondolok itt, hogy:

Aztán betöltöttük a harmincat is, férjhez mentünk, gyerekeink lettek. Fáradékonyabbak vagyunk, hamarabb elkeseredünk, biztos jövőre vágyunk.

35 évesen:

• nem sminkelünk ok nélkül,
• a ruhaboltban kikacsintunk a kényelmes cuccokra,
• nem pletykálunk, mert tudjuk, hogy bennünket is utolér,
• egyre többet beszélgetünk az eü. intézményekben szerzett élményeinkről,
• azzal poénkodunk, hogy a következő szülinapunkra gyógyszeradagolóval lepjük meg egymást,
• nem értjük a kamaszokat, viszont megértjük a szüleinket,
• finom és egészséges ételeket főzünk,
• óva intjük gyermekeinket attól a kamaszkortól, amit mi éltünk,
• kiállunk magunkért, másokért,
• külföldre mennénk, de elhalasztjuk akkorra, mikor a gyerekek már nagyobbak lesznek,
• a szórakozóhelyek valahogy már egyre nehezebben felelnek meg az igényeinknek,
• örömmel érünk haza a nap végén, és önként, dalolva vesszük át a kényelmes otthoni ruhánkat

Húszas éveinkben vagány ruhákat hordtunk, a hajunk csodás, a bőrünk sima, az idomaink feszesek voltak. Sokat aludtunk, rengeteget nevettünk és a mának éltünk.

Ennek ellenére nem sírjuk vissza azokat az időket. Vagy legalábbis nem mindig. Sok előnye van annak, hogy eltelt rajtunk 15 év:

• értékeljük az időt, amit a szüleinkkel tölthetünk,
• képesek vagyunk kifizetni amit rendeltünk,
• érzékenyek vagyunk mások problémáira, segíteni is tudunk.
• magunknak megvenni a ruhatárunkat,
• nyíltan beszélünk a pszichológusnál
• szépirodalmat olvasunk divatlap helyett,
• belátjuk a hibáinkat,
• nem félünk a csendben,
• sapkát húzunk, ha fázunk,
• nem pirulunk el, ha valaki bókol nekünk,
• nem kell kölcsönkérni a papa kocsiját,
• rájöttünk, hogy véges az életünk,
• nem titkolózunk a szüleink elől,
• az ész többet számít, mint a kinézet
• megelégszünk az elég jóval
• céljaink vannak, amiért képesek vagyunk küzdeni.

 

Na ha ezek megvannak, akkor felnőttél a feladathoz, hogy teremts magadnak egy komfortos életet,amihez szükség van egy társra is… tehát a csajok javaslatára jött a regi a társkeresőbe,de miután itt van körülöttem két elég kiskorú, a netes társkeresőre alig tudtam időt szakítani, de úgy gondoltam, hogy ha nem készítek egy ajtót 🙂 akkor kopogtatni sem tudnak majd rajta….hát ezen pedig már nem múlhat a boldogság. Ami még a mai napig várat magára, de alapjában az a lényeg, hogy a magány nem rossz dolog…csendes társ,de ha figyelünk tanít. Viszont nagyon sok embertől hallottam nagy szerelmeket, amelyek ilyen hátszéllel születtek….elmesélnék egyet….mert olyan igazi lávsztori…..talán nyálas, és nagyon szirup,de majdnem minden szava igaz .-)

Egy városban születtek, egy iskolába jártak, mivel közel laktak egymáshoz,de a korukból adódóan nem kerültek egy társaságba…..eltelt nagyon sok év, különböző életutakkal,egyik erre ment, másikat meg arra sodorta a nagybetűs ÉLET. Éltek, szerettek, felnőttek, házasodtak, majd elváltak, ismerkedtek, csalódtak…. annyi közös volt csupán bennük, hogy tudták mire lenne szükségük….ezt keresték is, de a másik fél csak nem akart belépni az életükbe….Majd egyik nap a lány megtalálta egy régi iskola társát, és az ismerősi között meglátta a srácot, bejelölte ismerősnek, és pont…..majd egyik nap látta, hogy gép előtt van a srác, hát mindenféle hátsó szándék nélkül ráírt.És ott abban a pillanatban, amit még maguk sem tudtak, találkozott egy nő és egy férfi, akiknek a sorsa ott teljesült be…mivel az ártatlan beszélgetés egy sor kérdést, majd választ adott, és körvonalazódni kezdett a másik fél, és rá kellett ébredniük, hogy ennek a beszélgetésnek folytatódnia kell…. Hát így kezdődött,de senkit nem untatnék a szirupos részekkel, a sok-sok beszélgetés, jó alkalom volt arra, hogy megismerjék egymást, őszintén elmondták életük talán legféltettebb titkai, majd a vágyat, hogy jó lenne egy ilyen társ,mert sok volt a hasonlóság……

Hogy mi lett a történet vége? Nekem ezért tetszik konkrétan, mert ugyan kicsit retro,de szerintem így kellene….mármint, hogy a szex ne vigye el a történetet, mert talán akkor más jönne ki belőle….. Az történt, hogy amikor összeakadtak más kontinensen éltek. Élték az életüket, tervezték ott, adott környezetben az életüket, majd jött egy hurrikán és felforgatott mindent, tehát újratervezésre volt szükség…… Azt tudták, hogy vhol találkozniuk kell,a többi kérdésre csak ekkor kaphatnak választ….. lett találkozás, meg sok minden más is, szerelem is, és a vágy,hogy közösen együtt éljenek tovább….. Megbeszélték, hazautazott ki-ki a saját országába, elrendezték a dolgaikat,és élnek boldogan, szerelemben, boldogságban.

Ám ahhoz, hogy ne csak ilyen helyeken olvassunk ilyen történetekről, meg kell mozdulni, ki kell lépni a komfort zónánkból, merni kell tenni érte, hiszen a szakadékon sem juthatunk át két kis lépéssel…..Nekem ez a történet azt bizonyítja, hogy igenis van vhol a világban egy másik ember, aki a másik felem lehet,de ahhoz, hogy megtaláljam, meg kell érnem erre a feladatra, és ha érkeznie kell, érkezni is fog, bárhol is legyünk éppen….csak pozitívan….én hiszek benne…

Ovifóbia, avagy utááálom az óvodát…

2013 október 14. | Szerző: Nász Ildikó

Akkor en is emgosztom veletek az ovis beszokos tortenetunket…. az elso hetbol 4 napot sikerult ott toltenunk,de vmi miatt nem volt atuto siker ez az ovi feeling…. le is taknyosodtak, igy kovetkezett masfel het piheno  (elvegre ketten vannak….)itthon….kenyelem, senki nem akarja ugyanazt a jatekot, lehet sminkelni, pakolni a dolgokat, az akkus furo is szabad…mivel a papa mit vesz a fiu unokainak?igazi 9,6 v-os akkus csavarbehajtot…aminek momentan orulok, mert igy van itthon is, nem kell allandoan elhozni 🙂 de az ovono vallast is valtana, ha ezzel allitana be a fiam .-) na de ebbol a sokkbol felepulve, ujra fitten es egeszsegesen ujabb hetet probaltunk…gyermekem a bokamat szoritva , fejhangon orditva:ajjjjjjaaaaa nem akarok oviba menni cimu reggeli musoraval, szkeptikus anya kisse elgondolkodva, hogy mi a jo franc van ott, ami ennyire mumus?
tegyuk hozza, zsir uj, null kilometeres ovi…..60 millioba fajt ez az egyhazkozsegnek,cccöööö, de legalabb egy nyamvadt milliobol jatekot vett volna draga nagytiszteletu ur…es akkor talan jutna a gyereknek…mert ugye otthonit nem viszunk, mert irigyek vagyunk…en torjem ossze, ne mas gyereke….
aztan jott ez a venkisasszonyok szoknyafelhuzos kellemes napsuteses ideje, en logtam a kertben….hat gyerek is marad, szivjunk meg egy kis d-vitmint a szervezetbe…jo is volt megint minden, kozben volt kis orrfolyas, es megkertuk doktor nenit, hogy most anya miatt volt tappenz,de kerunk igazolast…..
na de azert oktober kozepere mar illene beszokni, hat ma ismet nekilendultunk az ovis projectnek…. en is megyek, nem, nem jovok el…megvarlak, igen egyutt jatszunk….

amit en tapasztaltam:

igazabol eleg onalloan tudnak mozogni a gyerekek,ajto nyit, furdoszobaba kimegy, fogat mos, szoszmotol….sok a gyerek, egy ide vagy oda? 🙂

itthon egyutt vagyunk…lehet, hogy eppen sutit sutunk, vagy takaritunk,de bevonva oket, jatszva tanuljuk ezeket a dolgokat, majd autozunk, babazunk , kirakozunk, olvasunk….amihez eppen kedvuk van…es persze, ha jo az ido, akkor kinn az udvaron vagyunk akar egesz delelott is…

kedvenc mondataim a mai naprol: ki kiabal?jaj nem szabad… ki visong?jaj nem szep dolog? ki volt az? jaj nem kellene…. folytassam? egy aktiv, egeszseges 3-6 eves gyerektol varjuk el, hogy uljon csendben, elvezet es elmeny nelkul ki tud jatszani?vagy barmit is tenni,talan kellene a reggeli italba nyugtato? aktivak, en tudom,de boldog, kiegyensulyozott gyerekek…lehet orditani, uvolteni, enekelunk….bekapcsoljuk a zene csatornat es tancolunk, riszalunk…élünk,naaa…mar ez is baj???

aztan ugye, ahany haz, annyi szokas es annyifele jatek…nalunk duplan es midenbol egy kicsi, hiszen van egy lany es egy fiu….az egyik ebben jo, a masikat mas erdekli,de mindig azt neztem, hogy milyen teruletet tudunk fejleszteni…. az egyik rajzol, vagy kirakozik, a masiknak traktor, auto, jarmuvek…szoval van jatek, mig az oviban ez eleg hianyos….ertem en…mit is?hogy ha egy csoportba kerul 25 gyerek, akkor jo sok, nagyon sok es sokfele jatekra van /lenne szukseg…..

orulok, hogy az ovis, sulis korszakomnak vege……annyi minden fejlodik es valtozik…ez a terulet miert marad ki?

majd 11 korul kedvesen kozli az ovoneni, hogy holnap hagyjam ott oket nyugodtan…de nem tudok nyugodt lenni… es nem hiszem el, hogy en spilazom tul ezt a dolgot…. mi eddig egyutt jatszottunk, egyutt leteztunk, kiszakadnak ebbol a biztonsagos kozegbol, ott vannak egyedul es neme rzik jol magukat…van gyerek,aki 3 nap alatt beszokik annyira, hogy haza se akar menni…hat az enyemek nem ez a kategoria…fejet hajtottam a szakmahoz ertok elott, de a modszeruk nallunk nem mukodik…most megprobalom az en modszeremmel….. jaj anyuka, kb 5 percig sirnak csak, miutan elmegyek…ok, de akkor itthon miert ezt hallom, hogy anya, ugye nem kell menni bolcsibe?????

pedig vlahogyan be fogunk szokni…..nagyon remelem 🙂

 

mese a mai világról…..

2013 október 8. | Szerző: Nász Ildikó

Az úgy kezdődött, hogy tegnap vki posztolt egy cikket, melyben arra figyelmeztetnek, hogy az égen felettünk elhúzó repülők, amik olyan nagy csíkot húznak tulajdonképpen elég rosszindulatú gázokat bocsátanak ki… mely,ha kb egy hét múlva a földre ér, rátelepszik a növényekre, mi pedig szépen megesszük és jó rákosak leszünk…. hmm elgondolkodtató…..

Manapság ha vki állatot kínoz, börtönbe is kerülhet,akkor az ember az embert miért kellene, hogy pusztítsa? A természeti erők elég szépen tudják amortizálni a népességet, a közlekedési balesetek száma is jelentős, aztán akad még háború is, és vannak a rosszfiúk, akik erőszakosabb úton próbálnak jól élni,de közben áldozatok is gyűlnek….

Egy kicsit vissza kell menjek az időben,amikor mese filmeket néztünk… ok, amikor én gyerek voltam, nem sok mese volt,de le is voltak korlátozva, hogy mit nézhetünk… szóval jött a Disney és nem győzöm magyarázni a gyerekemnek, hogy a boszorkány, a gonosz ott van,de te legyél jó, segíts stb…mert akkor lesz belőled jó ember…miről szólna a mese, ha kivennénk belőle a gonoszt? Hófehérke sétálgatna, élné az életét, majd egy szép napon vadászat közben jönne a herceg és feleségül kérné… ez ok, de ott van Csipkerózsika, akit a gonosz boszi bosszúja miatt merül mély álomba…pedig a király papa, ha meghívta volna ezt a boszit is, akkor talán illendően viselkedik, majd Csipkerózsika felnő, éli az életét és érte is jön a herceg…happy end…de ez túl unalmas?ezért kell bele a csavar? Ok, hogy a gyermeket az életre kell nevelni,de nem érne rá ez kicsit később?

Bár azt sem értettem soha, mikor kamaszként a szilencium ideje alatt a füzetbe rejtett nyálas romantikás füzetet olvasva,a főhős,aki annyira,de annyira beleszerelmesedett, hogy csak na,majd vmi buta indokkal szakítottak, és pár hónap, év múlva mégis rájönnek, hogy csak az volt az igazi???? hát normális? Ezt is értem, hogy csak akkor tudhatjuk meg, hogy mit jelent a másik, ha megérezzük a hiányát,de könyörgöm gondolkodni tudó értelmes emberek vagyunk…ha szeretek vkit, tudom azt is, milyen lenne elveszíteni…

Na de akkor kanyarodjunk kicsit vissza. Egyik este egy jó kis műsor volt, amerikás nagy esküvővel, strand feelingnek álcázott kerttel , habos-babos ruhával, ahogyan azt kell… de nem a film volt a lényeg, hanem az anyakönyvvezető szövege tetszett nagyon, mely ilyesmi volt: .bármilyen akadályt görditsen elétek az élet, ti ketten, immár együtt oldjátok meg ezeket, es váljon még erősebbé általa a kapcsolatotok… hát vhogy így kellene, hogy működjön, ugye? Amikor két ember megfogadja, hogy ezentúl társak lesznek, és családot kívánnak alapítani, akkor bármiylen akadály is gördüljön eléjük, együtt fogják azt megoldani…. na igen, ez az elmélet, mert a személyiségünk és a habitusunk nem biztos, hogy eszerint is fog cselekedni…. én az ilyen fogadalmat, mint egy házi áldást odaadnám a házasulandóknak, tegyék ki otthon és naponta többször is olvassák el…. akkor talán nem csak elméletben működhetne, nem lenne ennyi válás, és bolyongó gyermek…. akik késsel vagy fegyverrel oldják meg a múltbeli sérelmeiket.

Szóval lényeg,  lényeg, sosem leszünk okosabbak ezekben a kérdésekben, de nagyon sokat számít, hogy hogyan neveljük  a gyermekeinket, hiszen sok miden függ ettől…de ha ezt az elméletet elemezném, nekem az a kérdés ütött szöget pici agyamban, hogy akkor miért él az ember? Ha most ilyen eszközökkel pusztítják el? Tény, hogy nagyon sok rákos beteg van, olyan fajták bukkannak fel, melyek évekkel ezelőtt nem is léteztek…. de azért tegnap a sok csík után gyorsan felszedtem a kosárnyi diót…erre ne üljön rá az a sok kis ártó gáz 🙂 és a céklának sem kegyelmeztem…. Emlékszem gyerekkoromból arra, mikor nem volt ekkora túlkínálat sem…. rászoktattak minket arra, hogy bármit elérhetsz, megvehetsz…persze, ha meg tudod fizetni…de karácsonykor bizony leürültek  a polcok…és nem haltunk éhen, volt malac és csirke…ültettünk zöldségeket, más volt, szegényebb, egyszerűbb,de élhetőbb? Vissza kellene állni erre, hogy csak azt vesszük meg, amire szükségünk van, amire valóban szükségünk van. Volt pár költözésem az elmúlt években, és minden egyes költözés után egyre kevesebb felesleges cuccot kellett vinnem… nem mondom, hogy egy bőrönd elég lenne, de ami valóban fontos, az a szívünkben van, a tárgyak csak porfogók… én azért bízom abban, hogy ez egy összeesküvés elmélet és nem kreál az ember vihar felhőket, vagy hurrikánokat….inkább azon dolgozik, hogy élhetünk még sokáig ezen a földön 🙂

.

Az oviszörny……

2013 szeptember 19. | Szerző: Nász Ildikó

Amikor a gyermekünk értelmi szintje eljut arra a pontra, hogy meg is érti a meséket, jönnek a kérdések is bőven…. Szerintem mindenki emlékszik a miért időszakra….aztán azt olvastam, hogy akár 400 kérdés is mehet , na akkor az ikrekkel számolva 800 kérdés?anyám….. és akkor az a mentő ötletem támadt, hogy menjünk a kérdések elé, hiszen az agyuk ebben a korban olyan, mint egy szivacs… csak szívja be a sok infót, havonta akár 5000!!!! szó is raktározódik. Hát ennek az lett az eredménye, hogy leporoltam a magyar szinonima szótáramat, és nyomtam naponta a szebbnél szebb és mára érthetetlen szavakat. Eredménye? Lányom a trambulinon ugrálva megállapította, hogy rücög a feje… két lábon járó lexikont nevelek :-)))

Eleinte klasszikus mesék voltak a kedvencek, és valljuk be, nagyon édes a 101 kiskutya, de naponta 2x meghallgatva elég fárasztó egy idő után, de nem volt reménytelen a helyzet, mivel a tudásszomj ott mocorgott a háttérben, így hamarosan Disney klasszikusai következtek… bár a Hófehérke is bájos, de nem nekem.

Azt minden mese készítő tudja, hogy jó marketing nélkül veszett fejsze nyele… de a dalok, rímek nagyon sokat dobnak a mesén. Néha rácsodálkozom ugyan a szövegre, mert talán illene egy felnőttnek, de úgy lehettek vele, hogy felnőttek írták gyerekeknek. Lányom is nagyon jókat tud mesélni, bár annak se eleje, se vége… hát ezért írják a felnőttek.

A kérdéses időszakra vissza térve, nagyon jól működött az elméletem, bár azt meg kell vallanom, hogy az elmúlt 10 évben nem beszéltem ennyit (olvasni nagyon szeretek… de beszélni…hát erre is megérett az idő) ha láttunk valamit kis monológot tartottam, körbe írtam, alaposan megmagyaráztam… kikerülve a miért kérdést, így csak olyan dolgokról beszéltem, amiről tudtam és úgy gondoltam, hogy ezen a szinten ennyi infó pont elég… porontyaim szépen fejlődtek, szívták a sok új infót, és pedig örültem, mert nem hallotam vagy 800 alkalommal azt, hogy DEMIÉRT? 🙂

Ami számomra mindig érdekes, az az, hogy az embert hogyan változtatják bizonyos helyzetek. Mivel nem csak mi tanítjuk a gyermekeinket, hanem ők is nagyon sok dolgot megtanítanak velünk, nálam legalábbis működik, mert úgy érzem ez így kölcsönös, így vagyunk egy csapat.

Azért lassan ideje lennem a címben elhangzott témához közelítenem…. a mesékből sokat tanultunk, az emberekről, jóságról, emberi butaságokról, szerintem jól ki van találva, jól tükrözi a valóságot, csak bosszantó, hogy mindig ott a boszorkány, vagy egy betegfejű ember… na de szokjuk a valóságot, hiszen az életre készítjük fel őket. A nyarat nagyon kellemesen töltöttük, és bár sokat meséltem az oviról, be kellett látnom, hogy nagyon hosszú volt a nyár, és egy csepp porcikájuk sem kívánja a közösségi szellem megtapasztalását…. na de mit volt mit tenni, menni kellett. Anya ott ült, sokat mesélt, játszott, barátkozott…. de az a legnagyobb baj, hogy én sem estem hanyatt az ovitól. Szép, meg jó, meg új meg minden, de valóban otthon az otthon… tudjuk, mi hol van, ott vannak a kedvenc játékok és olyanok, amiket óvónéni elvesz,mert szerinte veszélyes… na igen egy 80as facsavar lehet veszélyes, ha nem megfelelően használják, de nálunk széria tartozék.

Mivel elkezdtünk belépni a mesevilágba, ezért úgy gondoltam, hogy erről az oldalról fogom megközelíteni ezt a témát is…. hiszen ez egy új terep és rengeteg felfedezni való dolog és varázslat várhat rájuk. Annyira jó lenne, ha ez a szeretve nevelni itt is tudna működni… emlékeztek a Patch Adams filmre? Mert mert újat mutatni, és merte vállalni… nekem ez a szocreál dolog annyira nem fekszik,de mit tegyek, menniük kell, itt nincs mese. Milyen jó lenne, ha a nagy és híres építészek a gyerekekre is gondoltak volna… el tudnék képzelni egy hasonló ovit, de kíváncsi leennék egy Miro vagy Hundertwasser által megálmodott épületre is…. mert ha felnőtteknek lehet egy kis szürreális képzeletvilág, az ovisoknak miért nem?

Amikor otthon vagyunk én mesélek, az oviról, a nevelőkről, akik egyébként tündérek, csak nappal nem lehetnek tündérek, hanem elvarázsolják magukat, és éjjel ott alszanak az oviban, elpakolnak, rendet tesznek, kitakarítanak és védik az ovit az oviszörnytől.Aki egy nagyon nagy barna szőrös szörny és szeretné elvinni a játékokat az oviból, de az ovónéni tündérek megvédik a játékokat stb stb… van képzelő erejük, van fantáziájuk és egy ilyen mesével más szemszögből mutathatom meg azt a világot, ami a következő 3 évben a napjaik nagy részének ad majd otthont…nincs mese? hát alkossunk nekik…adjunk kedvet, útravalót, hiszen, ha jól érzi magát jobb lesz a lelkiállapota is. sok sikert várom a beszámolókat

 

Mese a cumi tündérről…

2013 szeptember 17. | Szerző: Nász Ildikó

Néha olvasok gyermekneveléssel kapcsolatos könyveket, melyben azért igen hasznos mondatok is elhangzanak… de alapnak nagyon jók, mert aztán az ember eldöntheti, hogy mit tart meg belőle, mi az ami a gyakorlatba is átültethető…. Ranschburg bácsi azt mondta, hogy minek rászoktatni a cumira? na ja….  két kategória van: 1:aki cumis lesz 2: aki nem kéri a cumit…. nálunk mindkettő 1. kategória, de sebaj majd leszokunk róla. Nincs alvós állat, párna vagy plüss….csak a cumi. Aztán elég nagyok lettek, és a beszéd is szebb és érthetőbb cumi nélkül, tehát elkezdtem az egyes szinten, meséltem gyerekekről, akiket meglátogatott a cumi tündér, és elvitte a cumit a pici baba tündérnek. Mit ne mondjak gyermekeim kíváncsi tekintetében nem lett valami szimpatikus ez a cumi tündér, hiszen olyan dolgot visz el, amihez ők kötődnek…. Aztán második lépésben, és kis idő elteltével újabb próbálkozások következtek, de akkor édes drága apukám kontrázott rá az elméletre:- Minek vinné el büdös tündérje, tied az kisfiam, lányom….. na itt megint dugába dőltem pár hónapra.

Azért meséltem, folytattam a lelki ráhatást, hiszen az ő kis életükben ezek hatalmas változások, és tudom, hogy a fáradtság, vagy az új helyzetre reagálva a cumi a legjobb nyugtató.

Aztán egy nap, ahogyan itthon játszottunk a cumi valahová elbújt. Alváshoz készülődve nagy keresésben voltunk, de nem találtam sehol sem (később az egyiket a polcon találtam meg, másikat a párna alatt) és valami rögtönzött sugallatra előálltam a cumi tündérrel…. mert hát ő egy ici-pici tündér, aki repked erre meg arra… kóbor, elhagyott cumikat keres, és ha talál egyet magával viszi, és átadja a pici baba tündérnek. Nagyon valószínű, hogy aznap nálunk is megjelent a cumi tündér és elvitte a cumikat,mivel enm vigyáztak rá kellően, neki pedig sok cumit kell gyűjtenie… meglepően jól reagáltak rá, és a sok új infó miatt cumi nélkül aludtak el. Persze ébredés után még volt tartalék cumi, de azóta szépen fogynak a cumik, és nincs nagy hiszti, ha a cumi tündér elvisz párat…… lassan és a lelküket megnyugtatva átadjuk a cumikat a tündérnek.

Helló Világ!

2013 szeptember 17. | Szerző: Nász Ildikó

Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!